Hogyan kerültél a Nav N Go-ba?

Egy barátom megmutatta a cég weboldalán található hirdetéseket, az alapján úgy gondoltam, hogy megfelelnék programozónak, és jelentkeztem. Egy héttel később már be is hívtak személyes interjúra.

Mi volt az első benyomásod a találkozón?

Két vezető fejlesztő, Késmárki László (Goro) és Tímár Roland (Tücsi) ült le velem beszélgetni, ami szokatlanul lazán zajlott, máshol ilyennel nem találkoztam. Egyikük például levest szürcsölgetett, az egész nagyon kötetlen volt, ami azonnal megtetszett. Méginkább lelkes lettem, amikor meséltek a Nav N Go alakulásáról, a cégben fejlesztőként működő PDAmill rengeteg díjnyertes játékszoftveréről, és persze az iGO My way sikereiről. Nekik is tetszettek az én referencia munkáim, így megállapodtunk és fel is vettek.

Fontos volt számodra, hogy olyan céghez kerülj, aminek sikeres a terméke?

Nagyon. Korábban dolgoztam egy olyan cégnél, ami hobbivállalkozásként működött egy újgazdag külföldi befektető támogatásával. Nagyon kiábrándító volt úgy dolgozni, hogy tudtuk, amit csinálunk, azt sosem fogják eladni. Ezzel szemben a Nav N Go-nál nem csak megbecsülik a munkámat, de jó érzéssel tölt el, hogy egy olyan navigációs szoftvert alkotunk, amit rengeteg ember használ és szeret, és ami véleményem szerint a legjobb lesz a világon.

Korábban egy játékfejlesztő cégnél dolgoztál, így ez már ismerős volt számodra, de a navigációval a Nav N Go-ban találkoztál először…

Igen, ez teljesen új terület volt, ahogyan sok más programozó kollégámnak is az. Ez benne az izgalmas, főleg úgy, hogy látjuk, mennyire fejlődik ez a terület, és van igény a professzionális szoftvermegoldásokra. Én jelenleg a legújabb navigációs fejlesztéseket, a 3D-s vizualizációt végzem, ami az szeptemberben megjelenő NavNGo iGO 8 nevű termékünk legnagyobb újdonsága lesz. Ilyet korábban senki nem csinált a navigációs szoftverekben, így rendkívül izgalmas munka.

Hogyan lettél egyáltalán programozó?

Gyerekkoromban kicsit frusztrált, hogy mindenkinek volt Commodore 64-e, nekem meg nem, így nem tudtam játszani rajta. Ez később arra ösztökélt, hogy írjak saját játékprogramokat. Az egész programozás megtetszett, így a gimnáziumban már jártam számítástechnikai tanfolyamokra, írtam otthon játékokat. Aztán programozó-matematikus szakon el is végeztem az egyetemet. Mindvégig olyan irányba mentem, ami a 3D-vel, a geometriával és a játékfejlesztéssel foglalkozik. Lényegében egyenes út vezetett ide, kisebb kitérőkkel, de pont azok a dolgok foglalkoztattak, amiket a Nav N Go-ban hasznosíthatok.

Jelenlegi munkád kielégíti a szakmai igényeidet?

Abszolút, hiszen mindig ezt akartam csinálni. Ráadásul a Nav N Go-nál az előrelépés lehetősége is mindig megvan. Kezdetben junior programozói feladatokat láttam el, de fokozatosan vettem át más munkaköröket, így ma már senior programozóként a szoftver tervezésében is részt veszek, és az ügyfelekkel is kapcsolatban állhatok. Így nem annyira egyoldalú a munkám, mintha csak programoznék.

Könnyen be tudtál illeszkedni az új környezetbe?

Igen, az elejétől kezdve úgy éreztem, hogy a csapat tagja vagyok. Az összeszokást furcsa módon segítette és gyorsította, hogy sok programozóval voltam együtt egy szobában, így könnyű volt a kommunikáció. A Nav N Go programozó csapatnak és a fejlesztés irányítóinak egyébként szerintem az a legnagyobb erőssége, hogy a legfeszítettebb tempóban és hajtásban is jó hangulatban tudunk dolgozni, nincsenek feszültségek, így sokkal jobban lehet koncentrálni a munkára. Egész nap a barátaim vesznek körül.

Mi kell szerinted ahhoz, hogy valaki jó programozó legyen?

Azt gondolom, hogy a tehetség önmagában nem elég. Szükséges egyfajta kitartás a problémák megoldásához, vagyis addig kell rágódni egy-egy problémán, amíg nem látjuk a végét. Lehet persze segítséget kérni, együtt dolgozni másokkal, de mindig a megoldás keresése és a szorgalom a legfontosabb.