Előre gondolkodás a napi rutin helyett

Rémkép lehet sokak számára, amikor egy reggel a főnöke behívatja, és a kötelező tiszteletkör után tájékoztatja a felkészületlen alkalmazottat, hogy nem tart igényt további szolgálataira. Sok esetben váratlanul éri a dolgozót egy ilyen bejelentés, pedig tudjatja, hogy a cég és az iparág amiben dolgozik, éppen milyen piaci helyzetben van. Ilyenkor az előzőeket és személyes szakmai helyzetét is elemezve, várható döntéssel szembesül.

A váratlan elbocsájtás okozta pánik, tehetetlenség, zűrzavar bizonyos mértékig megelőzhető, ha felkészülünk és megpróbálunk folyamatosan képben lenni a magyarországi belgazdasági folyamatokról, vagy a cégünk piaci helyzetéről, kilátásairól. Fontos továbbá, saját pozíciónk megfelelő megítélése is, mind cégen belül, mind általánosan véve munkaerőpiaci szempontból. Tehát, amennyiben napi munkánk nem a legfontosabb cégünk életében, vagy nem vagyunk nélkülözhetlen szakképesítésekkel felvértezve, ne lepődjünk meg ha váratlanul le- át- vagy kiszerveznek.

Iparág válágban

Könnyen elemezhető, hogy vannak-e olyan gazdasági események, trendek, amelyek tartósan negatívan befolyásolhatják cégünk mikrokörnyezetét, ahol mi tulajdonképpen munkavállalóként dolgozunk. Vizsgáljuk meg, például, milyen pénzügyi adatokat tett közzé vállalatunk az elmúlt hónapokban.Tanulmányozható a napi sajtó is, melyben gyakran találhatunk cikkeket, statisztikákat egyes cégek, illetve piaci szektorok jövőbeli kilátásairól.

Versenyképesség - konkurencia

Felderíthető, hogy cégünk mennyire felkészült a jövő kihívásaira, mennyire tart lépést a konkurenciával. Próbáljunk választ találni a következő kérdésekre: a termékek, melyeket gyártunk vagy forgalamazunk, a szolgáltatás amit végzünk, mennyire kelendő az a piacon manapság, hol tartanak a konkurens cégek hozzánk képest? Innovatív, dinamikus-e cégünk? Milyen a megítélése cégünknek belföldön, avagy a nemzetközi piacon? Nagyobb vállalat esetében a tőzsdei adatok vagy külső elemzők, bankárok, egyéb szakújságírók publikált véleménye is mérvadó lehet.

Belső vállalati kommunikáció

Előre megfontolt stratégia alapján dolgozik e cégünk, vagy gyakran változó kijelentések látnak napvilágot? Keresse a vállalat nem hivatalos “kommunikációs központjait”: a dohányzásra kijelölt helyeket, az étkezdét, vagy a fénymásoló helyiséget. Itt terjed a legtöbb pletyka, de itt lehet a legfontosabb infókhoz is hozzájutni. Vészjósló jeleket, nem csak kollégáink, de gyakran a közvetlen főnökök is adnak, “közvetett” utakon. Példának okán több alkalommal titkolóznak, nem engednek senkit a szobájukba, magukba zárkóznak, sejteni lehet, hogy nem olajozottan mennek az ügyek.
Az alsószintű és a középvezetőkön gyakran lehet látni a motiváció hiányát, a tehetetlenséget, vagy éppen a bomlasztólag ható “korábban távoznak a munkahelyről” esetet. A leépítés első jele a létszámstop, amikor egy ideig nem vesznek fel új munkaerőt. A második az átszervezés, amikor racionalizáció címén, össze vissza helyezgetik a dolgozókat. (Pl: a marketinges kollégából, egy nap alatt, HR research munkatárs lesz.) Érdemes figyelni arra is, hogy a cég teljesíti-e a korábban megadott, természetbeni egyéb juttatásokat, (cafeteria rendszer), illetve kipuhatjuk, hogy pontosan, időben teljesíti e fizetési kötelezettségeit, a vele kapcsolatban álló cégek felé.

Fontossági sorrend

Töprengjünk el néha, hogy mennyire illünk a cég jelenlegi és a jövőbeni elképzeléseibe. Képességeink és szaktudásunk különösen fontosnak mondhatóak, elengedhetetlen a vállalat számára?
Mennyire erősek belső kommunikációs kapcsolataink, elsőként tudunk e meg onnan valamit, vagy utolsóként tudjuk meg, hogy lecserélik a céges gépkocsiparkot? A közvetlen bevételt hozó vagy a “költségduzzasztó” osztályok közé tartozik csoprtunk, részlegünk? Kollégáival összehasonlítva milyen a saját teljesítményünk? Szakmailag lépést tartunk e a fejlődéssel vagy tudásunk kissé avitt a többiekhez képest? Életkorunk is sokszor szerepet játszhat a cég személyzeti döntéseiben?

Fenti gondolatok, csupán néhány, megfontolásra érdemes kérdést érintettek. Elképzelhető persze az is hogy saját jól felfogott érdekünkben, mi lépünk tovább, új kíihívások után keresve.