A fenti jelenség, miszerint számos alkalmazott egyszerűen beletörődik, sőt elfogadja főnöke lekezelő stílusát egyeseknek talán meglepő. De sajnos a közös munka egy ésszerűtlen, mindent eltúlzó főnökkel nem könnyíti meg mindennapjainkat. Azt nem várhatjuk el, hogy főnökünk egyik napról a másikra megváltozzon, a problémát mégis lehet kezelni, ha ebben a helyzetben arra a stresszes állapotra összpontosítunk, amit viselkedésével okoz. Tehát, ha főnökünket nem is tudjuk megváltoztatni, a bennünk kialakuló feszültségeket mindenképpen csökkenthetjük.


Ne felejtsük el, hogy sokszor egy igazságtalan kritika mögött burkolt bók vagy akár megtiszteltetés is rejtőzhet, hiszen az irigység gyakran negatív kritikát, illetve gúnyos megjegyzést képes kiváltani egyes emberekből. Azok az emberek, akik nem bíznak saját képességeikben, sikerességükben, gyakran azért kritizálnak másokat, hogy ezáltal kisebbnek lássák saját hibáikat.


Munkánkat mindig a lehető legpontosabban, legeredményesebben, képességeinknek megfelelően végezzük el. Főnökünk viselkedését, bánásmódját, megjegyzéseit ugyanis nem tudjuk kontrollálni, viszont saját munkánkért vállalnunk kell a felelősséget. Ezt a felelősségteljes hozzáállást munkatársaink, akikkel együtt dolgozunk, idővel észre fogják venni.


Tovább kell lépnünk a főnökeink okozta napi kellemetlenségektől, és az élet nemesebb céljai felé kell tekintenünk. Válasszuk tudatosan a nyugodt, elégedett életet, a magabiztosságot, és rázzuk le magunkról mások alaptalan kritikáit.


Helyezzük magunkat főnökünk helyébe, és talán magyarázatot találunk viselkedésére. Természetesen nem azt tanácsoljuk, hogy nézzük el nekik tetteiket, hanem azt ajánljuk, hogy közelítsünk empátiával feléjük, ami talán segíthet ledönteni a közénk felépített akadályokat.


Vegyük sorra azoknak a számát, akik boldogsággal töltenek el minket. Összpontosítsunk szeretteinkre, a családunkra, ez mind ellensúlyozhatja a munkahelyi problémákat.